Az opciós ügylet olyan szerződés, mely az egyik félnek vételi vagy egyéb jogot enged valamely értékpapír megvásárlására. Tehát az opciós ügyleteket egyszerűen megfogalmazva: az opció vásárlójának jogot biztosító, míg az opció kibocsátójának kötelezettséget keletkeztető ügyletek. Az opció piaca lehet tőzsdei, illetve tőzsdén kívüli, más néven OTC (Over-the-counter) opció.

A Diagonal Put opció a Diagonal Call változataként is felfogható, ha a Call opciókat Put opciókkal helyettesítjük. Látszólagosan tehát azonos ügyletekről van szó. A kérdés csak az, hogy a Put opciókkal vagy a Call opciókkal való kereskedés eredményez nagyobb hozamot. A vett Long Call hosszú lejáratú és OTM, míg a shortolt opció rövid lejáratú és ITM. Ha a részvények a magasabb (shortolt opció) küszöbár fölé emelkedik, akkor a Short Put értéktelenül lejár, mialatt a Long Put értéke is csökken. A piac iránya emelkedő. Nettó kredit jellemző az ügyletre, mivel a vásárolt Put opciók OTM és ily módon olcsóbbak, mint a shortolt ITM Put opciók. Biztonságos az ügylet, ha a Long Put hosszú lejáratú és a Short Put pedig rövid lejáratú (egy hónap).

Az ügylet létrehozásáról, az ügylet lépéseiről, a maximális kockázat és profitról, az időértékről, a nyereségküszöbről, az előnyökről és hátrányokról, valamint az ügylet lezárásáról bővebben itt olvashat: Diagonal Put leírás

Az opciós stratégiáról szimulált példát számításokkal itt olvashat: Diagonal Put példa